Oldal megjelenítése: 10/17. Oldalak száma: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17
| Szerző: | Üzenet: | ||
| Név: ÉVA |
Gyenes István: KARÁCSONYFA Szobám sarkában a békesség fája zöld ruháján sok ezernyi szín, alatta fénylő melegségben a gyermeki világ játszani hív. Játszani, játszani, békében játszani gyermekem veled hagy játsszam még, körültáncolom veled a világot most, mikor mindenki érzelme ég. Nézem a fámat és egyre jobban érzem a fenyő illatát, töprengem azon, hogy milyen jó lenne, ha örök maradna ez éjszakám. Csillagszórók a gallyak csúcsán szórják a karácsony csillagát, béke csillagok röpdöső fényei szobámból szálljatok mind tovább.
|
||
| Szerző: | Üzenet: | ||
| Név: foniton E-mail cím: foniton@foniton.hu |
Fazekas Anna Öreg néne őzikéje Mátraalján, falu szélén lakik az én öreg néném, melegszívű, dolgos, derék, tőle tudom ezt a mesét. Őzgidácska, sete-suta, rátévedt az országútra, megbotlott egy kidőlt fába, eltörött a gida lába. Panaszosan sír szegényke, arra ballag öreg néne. Ölbe veszi, megsajnálja, hazaviszi kis házába. Ápolgatja, dédelgeti, friss szénával megeteti, forrásvízzel megitatja, mintha volna édesanyja. Cili cica, Bodri kutya mellé búvik a zugolyba, tanultak ők emberséget, nem bántják a kis vendéget. Gyorsan gyógyul gida lába, elmehetne az őzbálba, vidám táncot ellejthetne, de nincs hozzá való kedve. Barna szeme bús-szomorún csüng a távol hegykoszorún. Reggel bíbor napsugarak játszanak a felhők alatt. Esti szellő ködöt kerget, dombok, lankák üzengetnek: "Vár a sarjú, gyenge hajtás, gyere haza, gida pajtás!" Könnybe lábad az őz szeme, hej, nagyon is visszamenne, csak az anyja úgy ne várná, csak a nénét ne sajnálná! Éjjel-nappal visszavágyik, hol selyem fű, puha pázsit, tarka mező száz virága őztestvérkét hazavárja. Ahol mókus ugrabugrál, kopácsol a tarka harkály, vígan szól a kakukk hangja, bábot cipel szorgos hangya. Várja patak, várja szellő, kék ég alján futó felhő, harmatgyöngyös harangvirág, vadárvácskák, kékek, lilák. Öreg néne megsiratja, vissza - dehogy - mégse tartja, ki-ki lakjék hazájában, őz erdőben, ember házban. Kapuig is elkíséri, visszatipeg öreg néni, és integet, amíg látja: "Élj boldogul, őzgidácska!" Lassan lépdel, csendben ballag, kattan ajtó, zörren ablak, onnan lesi öreg néne, kisgidája visszanéz-e. Haszontalan állatkája, egyre jobban szaporázza, s olyan gyorsan, mint a villám, fenn terem a mohos sziklán. De a tetőn, hegygerincen megfordul, hogy búcsút intsen: "Ég áldjon, rét, kicsi csalit" - s mint a szél, eliramodik. Nyár elröppen, levél sárgul, lepereg a vén bükkfárul, hó borul már házra, rétre, egyedül él öreg néne. Újra kihajt fű, fa, virág, nem felejti a kisgidát, fordul a föld egyszer-kétszer, zörgetnek a kerítésen. Kitekint az ablakrésen: ki kopogtat vajon éjjel? Hold ragyogja be a falut, kitárja a kicsi kaput. Ölelésre lendül karja: kis gidácska meg az anyja álldogál ott; beereszti, szíve dobban, megismeri: őzmama lett a kisgida, az meg ott a gida fia. Eltörött a mellső lába, elhozta hát a kórházba, hogy szemével kérve kérje: gyógyítsa meg öreg néne, puha gyolcsba bugyolálja, ne szepegjen fiacskája. S köd előtte, köd utána, belevész az éjszakába. Gida lábát két kezébe veszi lágyan öreg néne. Meg is gyógyul egykettőre, felbiceg a dombtetőre, s mire tölgyről lehull a makk, a kicsi bak hazaballag. Mátraalji falu széle, kapuban ül öreg néne, nincs egyedül, mért is volna? Ha fú, ha fagy, sok a dolga. Körülötte gidák, őzek, látogatni el-eljőnek, télen-nyáron, évről évre, fejük hajtják az ölébe. Falu népe is szereti, kedves szóval becézgeti öreg nénét, és azóta így nevezik: Őzanyóka. Piros pipacs, szegfű, zsálya virít háza ablakába, nagy k*****ben, kis csuporban szivárványszín száz csokor van. Egyiket Gál Péter hozta, másikat meg Kovács Julcsa, harmadikat Horváth Erzsi, úttörő lesz valamennyi. Vadvirágnak dal a párja, énekszótól zeng a háza, oly vidám a gyereknóta, nevet, sír is Őzanyóka. Mátraalján, falu szélén lakik az én öreg néném, melegszívű, dolgos, derék mese őrzi aranyszívét. Gidára vár sós kenyérke, kalácscipó aprónépre; egyszer te is légy vendége, itt a vége, fuss el véle! Őzanyó Aprócska házban, völgy ölén, öreg anyóka éldegél. Nyuszik, gidák, dalos rigók, jól ismerik a házikót. És ismerik a fák, hegyek, a Mátrán úszó fellegek, a lepke, pinty, kakukkmadár, az őzcsalád, mely arra jár. Szelíd, kezes kis őzikék keresik meg a nénikét, kit, kedveskedve, réges-rég csak Őzanyónak hív a nép. Anyót az első napsugár serény munkában látja már: csuporra, tálra pettyeket, virágos ágat festeget. Ecsetje fürgén föl-le jár, csapongva, mint a vadmadár. Csak akkor nyugszik, nem siet, ha ráborul a szürkület. Az út felől, a kert alatt vidám gyerekcsapat szalad, és réten termett nagy nyaláb kakukkfű, zsálya, sz**kaláb, Törökszegfű meg kankalin virít a lányok karjain. Anyóé mind e sok virág. Topognak pettyes őzgidák, ugrál a Bodri és ugat, Cili cicus velük mulat, zsivajjal hegy-völgy megtelik, és játszadoznak estelig. De télen - hogy miképp esett? - hiába várt vendégeket. Elmúlt egy hét a más után, és nem zörgettek ajtaján. Hó ült a bokron, bérceken, a lágyan lejtő réteken, bükk ágbogán, tölgyágakon, csikart a fagy, mint vaskarom. Nyulacska rítt a fák mögött, a félsz szívébe költözött, s a kék patakban gyors halak cikáztak jégpáncél alatt. Odvába bújt a rőt evet, süvöltő széltől rettegett. Avarsubában gyík aludt, ordas kerülte a falut. Elnémult minden kis rigó, csak hullott, hullott, hullt a hó, s a cserjésben az őzikék kutatták őszi fű ízét. Riadtan, félve, éhesen barangolnak a réteken, szelíd szemükben bús panasz: "Miért vagy messze, szép tavasz?" Erdőirtásból éjszaka favágók érkeztek haza, s beszóltak néne ablakán: "Anyó, segíts nyuszin, gidán!" Most tégy csodát, jó Őzanyó! Kötésig ér, s még hull a hó. Se fű, se ág, se lomb, se mag, csak jég, csak hó, csak néma fagy borít mezőket, réteket. Kis őzikéid éhesek. A tél kegyetlen, és ha győz, éhen veszik a nyúl, az őz. A csöndes éj lassan telik, anyóka virraszt reggelig. Szemernyit sem vár, nem pihen, tanácsházára úgy megyen. "Az őzikék... jó emberek! elpusztulnak... segítsetek! Az ember gyenge, ámde sok csodát tehet, ha összefog." Anyó szemében könny ragyog, bólintnak a tanácstagok, és másnap, újév reggelén, a hegyre indul lány, legény. Fejszét, szöget, szerszámokat cipel buzgón a kis csapat, s mire az ég bealkonyul, nem éhezik se őz, se nyúl.
|
||
| Szerző: | Üzenet: | ||
| Név: még mindig rosszcsont |
Hegyi ember! hol is kerül annyiba a parkolás? nem ott kell megállni.... szemben a kávézó parkolója ingyé van, na kicsit sétálni kell, de csak picit, mondom én, aki 3 lépést nem tesz meg.... / kullancs nélkül  /
|
||
| Szerző: | Üzenet: | ||
| Név: roszcsont terminátor |
http://sulinet.hu/oroksegtar/data/100_falu/Parad/index.htm lehet művelődni, hol is laktok 
|
||
| Szerző: | Üzenet: | ||
| Név: roszcsont terminátor |
http://www.youtube.com/watch?v=XL7WjCJcD60 Mindenkinek nagyon boldog sok ajándékban gazdag karácsonyt.
|
||
| Szerző: | Üzenet: | ||
| Név: ZSANETT |
Karácsonyi fények Este mikor kigyúlnak a karácsonyi fények, a gyermekkori álmok egy percre visszatérnek. Ekkor a szemekben a szeretet fénye lángol, s a gyertyafényénél még a csillag is táncol. Mikor a fenyö illata megérinti szívünk, ezen az estén, kicsit az álmokban is hiszünk. Nem szeretnénk mást, csak boldogok lenni, és másokért a szokottnál is többet tenni. A rohanó világban megkoptak a fények, halványak a hitek, és halványak a remények. Nem szeretnénk mást, csak hinni a szóban, őszintén szeretni, és bízni a jóban. Őrizzük meg a karácsonyunk fényét, S őrizzük a szeretetben való hitünk reményét. Hisz ma este mink is gyermekek vagyunk, s gyermeteg vágyainknak ma határt nem szabhatunk.
|
||
| Szerző: | Üzenet: | ||
| Név: kék cigány |
Minden parádinak Boldog Békés Karácsonyt kívánok
|
||
| Szerző: | Üzenet: | ||
| Név: Lampért Sándor Bp. |
Szeretnék érdeklődni, hogy a parádfürdői kórházban járt-e valaki mostanában? Egyáltalán meg van még? Kell-e fizetni a kezelésekért? A honlapjuk nem üzemel, az év kórháza szavazáson pedig nem szerepel már a kórház.Köszönöm a választ előre is.
|
||
| Szerző: | Üzenet: | ||
| Név: Pintérné Bartha Erzsébet E-mail cím: p.barthaerzsi@mail.globonet.hu |
1962. és 1963. között Parádon laktunk szüleimmel és testvéremmel Endrével. Pontosabban Sándorrét pusztán, majd a Méhészkert nevű erdészházban. Parádon jártam ki az általános iskola 4. és 5. osztályát, majd a 6. osztály elején Nemtibe költöztünk, ahol ma is élek. Ha valaki rám ismerne volt iskolatársaim vagy egyéb ismerősök közül, kérem írjon! És nézzék meg Nemti honlapját!
|
||
| Szerző: | Üzenet: | ||
| Név: németi istván E-mail cím: nemeticsalad@citromail.hu |
üdvözlők mindenkit én nyiri julianna vagyok édesanyám neve zám julianna keresem a rokonaimat ha esetleg valaki rám ismerne a nevem által akor legyen szives irjon parádon tőbb unoka testvérem is lakik például zám béla zám dezső zám katalin ha valaki rá ismerne valamejikükre kérem értesitse őket hogy keresem őket engem el érhetnek a:vir11@freemail.hu vagy a nemeticsalad@citromail.hu
|
