A "palóc" szó a Kárpát-medencébe a magyarokkal együtt érkező kunok, orosz, lengyel megnevezése /polovec - jelentése kun/, és bár a honfoglaló kunok egy-két száz esztendő alatt úgy asszimilálódtak, hogy sem nyelvük, sem kultúrájuk nem maradt meg, A Felföld déli részén élő, sajátos életmódot és kultúrát teremtő népesség megnevezése a palóc maradt.

Az Alföld és a Kárpátok között húzódó hosszú sávban, a Magyar Középhegység völgyeiben, lapályain a magyarság egy néprajzi csoportja, a palócok élnek. Történelmük, tájnyelvük, életmódjuk és hagyományaik megkülönböztetik őket a körülöttük lakó népcsoportoktól, magyaroktól és szlovákoktól. Nagyobb részük Magyarországon, a kisebb pedig Szlovákia déli részein lakik, de tudományos kutatások alapján inkább a magyarországi palócok ismertek.

A mintegy millióra becsülhető népesség etnográfiai tekintetben számos csoportra oszlik, de központjuk a Mátra környéke. Innen keletre, nyugatra és délre 50-100 kilométeres távolságban helyezkednek el a velük rokon palócos csoportok, közöttük keleten a barkók, nyugaton a Zobor aljaiak, akik Szlovákiában laknak. A Mátra-vidéken, mint a palócok etnikai és kulturális központi táján a leginkább felismerhetők azok a vonások, amelyek a környező csoportokat az egész nagytájon jellemzik.

A palóc népi kultúra jegyei ma is sokféle formában megtalálhatók, illetve fellelhetők Parádon. Az eredeti népviselet, bár nem köznapi viseletként, de gyakran "megjelenik" ünnepélyek, lakodalmas, közösségi rendezvények alkalmával. A népviselet igen színes, látványos összeállítású /hímzések, gyöngyök, díszes fejdísz, szalagok, csipkék stb./.

Az építészeti stílus jegyeit a régi, illetve műemléképületek őrzik leginkább. Egyes elemeit azonban a módosult formában ma is alkalmazzák, pld. a melléképületeknek a régi csűrhöz hasonló megépítésével, vagy a zsúpos tetőfedés.

A népi díszítő művészet az előzőektől sokkal élőbb és ismertebb. Folyamatosan működnek felnőtt és gyermek szakkörök, amelyek ezt nagymértékben elősegítik. Nemcsak kiállításokon, bemutatókon, hanem a hétköznapi életben is gyakran találkozunk velük, mint használati tárgyakkal /különböző terítők, egyes ruhadarabok, dísztárgyak, stb./. Sok tekintetben viselik magukon a palóc jegyeket a népszokások és a gasztronómia területén. Ezek megjelenését összetetten tapasztalhatjuk a lakodalmak alkalmából. Ezen felül azonban még számtalan formában léteznek pld. a mozgásos gyermekjátékoknál is.

Az étkezési szokások, az étrend napjainkban is sokban kapcsolódik a palóc hagyományokhoz. Az ételek közül az ismertebbek: a túrós /kapros/ lepény, a ganca, a haluska, a görhe, a különbözo krumplis ételek.

A palóc népi kultúra jegyei közül külön is szólni kell arról a népnyelvi sajátosságról, amit Palócföldön még egyes városokban is beszélnek. A palóc tájszólást elsősorban az különbözteti meg a köznyelvtől, hogy másképp ejti az a és az á hangot. Ez nyelvészek szerint a magyar hangtörténet egy korai szakaszának reliktuma, ami egykor általános volt. A népi csoport neve, a palóc, szláv eredetű és kun-t jelent, környezetük nevezhette el így őket. Maguk a palócok valószínűleg török eredetűek, mint a honfoglaló törzsek egyik része is az volt.

A mai palóc csoport elődeit az Árpád-korban az Aba-nemzetség és az egri püspökség foglalta területi egységbe a Felföld keleti részén. A táj népe nagyobbrészt ma is római katolikus, kevés reformátussal és a társadalmi tagozódásra nézve fontos, hogy sok volt közöttük a jobbágyok színvonalán dolgozó és élő kisnemes. Mindezek hatottak a népesség kultúrájára, magatartására.

A megélhetés módját, a gazdálkodást földrajzi adottságok, a hegyvidék, az erdő határozta meg, amit később az ipar és a bányászat módosított. A legrégebbi népi építmények fából készültek és a XVIII. század végével abbamaradt technikát Balassagyarmaton és Parádon lakóházak, gazdasági épületek szemléltetik, múzeumi megőrzésben. A palóc lakóház egyik jellemzője volt a szoba közepén álló faoszlop, a "boldoganya", amit kultikus képzetek, hiedelmek vettek körül. Jellemző volt még a lakás használatának az a módja, hogy a nők külön helyiségben aludtak. A bútor legrégebben házilag készült, egyszerű lócából, nagyfiókos asztalból állt, a XIX. század közepén kezdődött el, a festett bútorok divatja. Különösen szépek az áttörten faragott hátú lócák, székek. Igazi palóc készítmény a lakodalmi fonott kalács, amit helyenként szalaggal, mézeskaláccsal díszítenek. Az egykor változatos, színes női viseletet már nem hordják, de a fesztiválokon még láthatók. Így a Mátra vidéki aranycsipkés főkötő, a nógrádi farkas-főkötő, vagy a boldogi lukacsos hímzéssel díszített fehér vállkendő.

Sok-sok tartalmi részletezés mellett az mindenképpen megállapítható napjainkra, hogy a gazdag népszokásoknak eseményeit legjobban a fesztiválokon lehet megismerni.

A természeti és néprajzi adottságok felkínálták az alkalmat arra, hogy a palócok körében hagyományos zenét, táncot, a sokféle formájú népviseletet és a régi paraszti életmódot, kultúrát reprezentáló használati eszközöket egy-egy ünnepélyes alkalommal be lehessen mutatni.

A Parádi Palóc-napot az 1960-as évektől két-három évenként tartják meg, néhányszor a színhelyet a szomszédos és ugyancsak palócok lakta Nógrád megye adta.

1993-ban immár nyolcadik alkalommal kerül megrendezésre a Palóc Napok rendezvénysorozata.

• Cím: Parád, Sziget u 10.sz.

NYITVA TARTÁS
március 15. - április 30.; augusztus 16. - október 31.
HÉTFŐ: SZÜNNAP
KEDD: 10.00-16.00
SZERDA: 10.00-16.00
CSÜTÖRTÖK: 10.00-16.00
PÉNTEK: 10.00-16.00
SZOMBAT: 10.00-16.00
VASÁRNAP: 10.00-16.00

május 1. - augusztus 15.
HÉTFŐ: SZÜNNAP
KEDD: SZÜNNAP
SZERDA: 10.00-16.00
CSÜTÖRTÖK: 10.00-16.00
PÉNTEK: 10.00-16.00
SZOMBAT: 10.00-16.00
VASÁRNAP: 10.00-16.00

BELÉPŐJEGY ÁRAK:
Felnőtt: 250 Ft
Diák/Nyugdíjas: 150 Ft

TÁRLATVEZETŐK:
Gál Kitti: 06-20/242-5747
Béres Magdi: 06-30/831-5813

Parád település legjelentősebb műemléke a Palóc Ház, melyben megtekinthetjük a jellegzetes palóc bútorokat, ruhákat, az udvaron pajtát, ólat, felszereléseket a valóságnak megfelelően felépítve. A XVIII. sz. utolsó harmadában épített ház a falu északnyugati szélén, a Tarna mellett áll. Szalagtelken fekvő, soros beépítésű, melynek udvarán gazdasági épületek is helyet kaptak. A parádi Palóc Ház a mátravidéki faépítkezés utolsó megmaradt emléke: mindhárom épületet zsilipelt technikával, fából készítették. A lakóházban szoba, konyha, pitvar és kamra van a 150 évvel ezelőtti állapotnak megfelelően berendezve. A parádi Palóc Ház a népi kultúra és építészet fontos emlékhelye, múzeumként látogatható. Palóc-ház: Fából készült XVIII. századi, rendkívül archaikus hatású épület. Eredetileg kétsejtű volt, ez később kiegészült a nők hálóhelyével, a űutetlen kamrával. A szobában kürtős kemencében tüzeltek. Értékes a középparaszti gazdaságra utaló emlék az udvar végében lévő csűr.

A tájház egy tipikus palóc nagycsalád XIX. század végi portáját és életmódját reprezentálja. A falu közepén álló, fából és kőből épült zsúptetős, háromsejtű ház régi parádi család tulajdona volt. A telek első részén, az udvaron lakóház, ólascsűr, hidasól és gémeskút áll.

A ház utca felőli része még a XVIII. század végén fából, zsilipeléssel épült. A szobában van és onnan is fűthető a hatalmas, lapos kemence. Szája elől egy kis kéményszerű"síp" vezette föl a füstöt a padlásra. Az udvar végén keresztben áll a csűr, amelynek egyik fiókja volt az istálló. A telek berendezéséhez tartozik az ugyancsak teljesen fából készült, ácsolt disznóól. A palóc házat tájháznak rendezték be.
A háznak nevezett lakószobába a pitvaron keresztül juthatunk. A pitvar inkább tároló, mint lakóhelyiség, benne élelmiszert, egyéb házi eszközöket tartottak.

Az ún. "ház" a családi élet színtere, az egyetlen fűthető helyiség. A sarokban nagőztek, étkeztek, a sarokpaddal övezett asztalnál. A kemencén aludtak az öregek és a gyerekek.

A pitvarból balra nyílik a fűtetlen hálókamra, ahol a nagycsalád nőtagjai aludtak. Szúnyoghálós ágyuk mellett, a rengon a bölcső, az ácsolt és festett ládákban az asszonyok kelengyéje található.

A férfiak az istállóban és a padláson aludtak: csak étkezni jártak a házba.

A XVIII. század utolsó harmadában épített lakóház, illetve a csűr és a hidas ól a Mátra vidéki faépítkezés utolsó megmaradt emléke. A ház berendezése a XVIII-XIX. században élt nagycsalád életmódját rekonstuálja. Az első szoba a nagy kemencével, háztartási eszközökkel, faragott asztallal és lócákkal a családi élet fő szintere. A lakókamra, mely díszes szőttesekkel, hímzésekkel, faragott és festett bútorokkal van berendezve, a nők hálóhelye volt.

" A fejérnépnek éjjeli helye a' Kamrika (kis Kamra).....
Ottan van a' nyoszolya, ágyi ruha 's a.t.
Ez soha se fülik, és az ablakja akkora,
hogy az ember' ökle alig férhet be rajta........."

A megélhetés módját, a gazdálkodást földrajzi adottságok, a hegyvidék, az erdő határozta meg, amit később az ipar és a bányászat módosított. A legrégebbi népi építmények fából készültek és a XVIII. század végével abbamaradt technikát Balassagyarmaton és Parádon lakóházak, gazdasági épületek szemléltetik, múzeumi megőrzésben. A palóc lakóház egyik jellemzője volt a szoba közepén álló faoszlop, a "boldoganya", amit kultikus képzetek, hiedelmek vettek körül. Jellemző volt még a lakás használatának az a módja, hogy a nők külön helyiségben aludtak. A bútor legrégebben házilag készült, egyszerű lócából, nagyfiókos asztalból állt, a XIX. század közepén kezdődött el, a festett bútorok divatja. Különösen szépek az áttörten faragott hátú lócák, székek. Igazi palóc készítmény a lakodalmi fonott kalács, amit helyenként szalaggal, mézeskaláccsal díszítenek. Az egykor változatos, színes női viseletet már nem hordják, de a fesztiválokon még láthatók. Így a Mátra vidéki aranycsipkés főkötő, a nógrádi farkas-főkötő, vagy a boldogi lukacsos hímzéssel díszített fehér vállkendoő
Sok-sok tartalmi részletezés mellett az mindenképpen megállapítható napjainkra, hogy a gazdag népszokásoknak eseményeit legjobban a fesztiválokon lehet megismerni.

A palóc házat tájháznak rendezték be.